Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout- Obszidián (Luxen 1.)

Sziasztok! :) Tudom, tudom, hogy tegnapra ígértem, de közbeszólt az élet... Szóval kezdjük:

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Az én véleményem:
Főhősnőnk, Katy Swartz Nyugat-Virginiába költözik édesanyjával az újrakezdés reményével. Nem is sejti, hogy mekkora fordulatot fog venni az élete néhány hónap alatt. Imád olvasni, blogolni és kertészkedni. Ennek ellenére egy eléggé vagány lány, bárkinek visszaszól, hogy megvédje magát, még az életét is feláldozná szeretteiért és alapjáraton egy nagyon kedves lány.

Szomszédja Daemon Black (kreativitás a vezetéknevek terén: 0), azonban kihozza belőle a legbunkóbbat, mivel hihetetlen nagy seggfejként viselkedik szegény Katy-vel, bár mindennek megvan a maga oka. A lényeg, hogy megvan az új könyves álompasim. Gyakorlatilag kicsordult a nyálam, amikor Katy leírta, hogy néz ki Daemon. Nem fosztalak meg ettől az élménytől, de azért annyit elmondok. hogy tökéletes a teste, bár tud nagyon bunkó lenni, egy kicsit egoista, és túlteng benne a versenyszellem,de a felszín alatt egy kedves, figyelmes ember, aki nagyon tud szeretni.

Szóval a történet annyi, hogy Katy Daemon akarata ellenére összebarátkozik a húgával, Dee-vel, majd a lány ráveszi, hogy a fiú is töltsön vele egy kis időt. Egy véletlen folyamán azonban kiderül, hogy a Black gyerekek nem igazán... hétköznapiak. Annyi legyen elég, hogy nagyon-nagyon messziről érkeztek. Ezzel még nem is lenne semmi baj, de meg kell küzdeniük valakikkel, akik, hasonlítanak Katy szomszédaira, de mégis a tökéletes ellentétük. Persze egész végig szikrázik a levegő Katy és Daemon közt, de a végén nem jönnek össze. Nem baj, majd a következő kötetben...
Katy helyébe bárki könnyen beleképzelheti magát. Többen állítják, hogy a nyomibb csajok helyébe könnyebb elképzelnünk magunket, de könyörgök, a világ nem állhat csupa nyomikból. Daemon meg... noshát Daemon. Azonnal beleszeretsz, bár néha megfolytanád, de neked is azonnal kell majd egy, hidd el. A többi karakter, annyira nem különleges, egyértelműen Daemon viszi a pálmát, de azért ők is szépen beleillenek a történetbe.

A borítója igazából úgy különösebben nem fogott meg soha, így magamtól meg se vettem volna, de szerencsére édesanyám kinézte nekem névnapomra, és ezáltal a szereplőkkel együtt sírhattam, nevethettem, szoronghattam, reménykedhettem, dühönghettem. Köszönöm!
Ezek után szerintem nem meglepő, hogy ezt a könyvet 5/5*-ra értékelem.
Megosztok veletek pár kedvcsináló idézetet! :)

"Mindig azt tapasztaltam, hogy a legszebb emberek, az igazán, kívül-belül

szépek azok, akiknek valójában fogalmuk sincs a hatásukról. A tekintete a 

szemembe mélyedt, egy pillanatig csak álltunk Ott szoros közelségben. – Azok, 

akik közszemlére rakják a szépségüket, elfecsérelik. Az ő hatásuk elmúlik, a 

kinézetük csak egy kagylóhéj, semmi mást nem rejt, mint árnyakat és ürességet."

"Hirtelen kitágult a szeme. – Cica??

– Abbahagynád ezt a... 

– Csönd! – szisszent rám, s tekintete a vállam felett rászegeződött valamire, 

aztán a karomra tette a kezét. – Ígérd meg, hogy nem hisztizel!

– Miért hisztiznék? – súgtam. Akkor magához rántott, teljesen váratlanul. A 

mellkasára tettem a kezemet, hogy el ne vágódjak, a bőre mintha vibrált volna az 

érintésem alatt. – Láttál már medvét?"

"-Látom, te alaposabban megfürödtél, mint a kocsi. Sose gondoltam volna,

hogy az autómosás ilyen nehéz műfaj, de az elmúlt tizenöt percben, amióta 

figyellek, meggyőztél, hogy olimpiai szám is lehetne."

"Nem lehet máshogy, mert ez a lány maga a megtestesült baj. Apró csomagban, francos masnival a tetején.

És ami a legrosszabb, olyasféle baj ami tetszik nekem."

"Felsiettem a szobámba, bekapcsoltam a laptopot, rápillantottam az előző este kirakott véleményemre. Nulla hozzászólás. Bekaphatják. Szereztem viszont öt új követőt. Mindenkit imádok."

"-Ugye tisztában vagy vele, hogy szeretem a kihívásokat? -kérdezte mosolyogva.

Magamban felnevettem, beintettem neki, és az ajtóhoz léptem.

-Én is Daemon. Én is." 

Minekután nem bírom ki a második rész nélkül, a következő kritikám az Ónix lesz. Köszi, hogy elolvastad, puszillak!

Jupiter felemelkedése

(Jupiter Ascending)

Na szóval...kezdjük!

A története röviden: Jupiter Jones (Mila Kunis) egy teljesen átlagos lány, mégis úgy érzi, hogy többre hivatott, de egyenlőre csak vécéket takarít. Ám váratlanul megjelenik Caine (Channing Tatum) és mindent megváltoztat. Az ex-szuper katona csak egy okból jött a Földre: hogy magával vigye Jupitert, akinek a genetikus kódja földönkívüli örökséget rejt. A lány egyik napról a másikra belecsöppen egy idegenekkel teli világba, ahol muszáj lesz megállnia a helyét. A világ egyensúlyának visszaállítása azonban nehéz feladat, még a kiválasztottnak is. 

Na jó..ez a film nem rossz, de nem is jó. A látványvilága fantasztikus, a jelmezek és az idegenek karakterdizájnjai egytől egyig gyönyörűek. A színészek sem rosszak, de nem kapnak elég időt kibontakozni. Mila Kunis egész jót alakít, Channing Tatum egy kicsivel talán jobb,(és azért nem is néz ki rosszul, bár ez ízlés kérdése) de azok a fülek? Na mindegy. Kettejük "románca" elég érdekes, mert a farkasember nehezen akar megtörni(a végkifejletet majd úgyis meglátjátok).

A Balemet alakító Eddie Redmayne pedig néha csak úgy spontán felüvölt. De komolyan. Suttogva beszél és egyszer csak felüvölt "ÉN ÉLETET ADOK!", majd folytatja suttogva "és aztán elveszem", Sean Bean pedig csak úgy ott van, de nem igazán tudja, hogy mit kéne csinálnia. És eddig ez még annyira nem is lenne rossz, ha a története nem lenne ennyire kusza és összecsapott. A végére már teljesen el lehet veszíteni a fonalat. Nem érted, hogy miért mentek ide vagy miért csinálták ezt stb..de maga a film még így is nézhető. Én tudnám ajánlani mindenkinek, mert a lányoknak ott van Channing Tatum, aki néha megvillantja a kidolgozott felsőtestét, a fiúknak pedig a csodálatos látványvilág és az izgalmas akciójelenetek(mert hogy abból is van egy pár). Szóval összességében egész jó. Egyszeri nézésre mindenkinek tudnám ajánlani. Nálam 5/3.5.

A következő "kritikám" elvileg a Lázadó lesz, már amennyiben eljutok a moziba. Addig is sziasztok! Trailer itt: https://www.youtube.com/watch?v=GK3GZAqh0eU

Ahoy Mindenkinek! :)
A nevem Csenge, és én leszek az, aki halált megvető bátorsággal fog nektek szállítani könyvkritikákat. Hogy miért pont könyvkritikákat? Mivel én imádom a könyveket. Teljesen megszállott vagyok. Ismerős? Szeretlek.
Tipikusan az a könyvmoly, aki ha rákattan a storyra, másról sem tud beszélni, végigolvasva az éjszakákat (és az órákat, khm), amivel totál őrületbe kergeti a barátait. Aki könnyekig hatódik, amikor belép egy könyvesboltba, vagy egy könyvtárba, akinek a szobájában (meg a házában) lépten, nyomon kötetekbe botlani, aki szagolgatja, simogatja a könyveket és visítva ugrál körbe körbe, ha új csomag érkezik egy kiadótól.
Az, hogy én nem filmkritikákat írok az azért van, mert a filmeket alsóbbrendűnek tartom a könyveknél. Bocsi, ha belegázoltam valakinek a lelkébe. Mármint, nem arról van szó, hogy Abszolút nem, tudásom ezen a téren egyenlő a nullával. Tény és való, szoktam filmet nézi (jajj, most lebuktam, de ne bántsatok), de én nem veszem észre, hogy ezt most rosszul vágták meg, vagy ebben sz*r lett a számítógépes effekt, vagy éppen az a színész nem végzi jól a dolgát.
úúúristen ez egy film/könyvadaptáció, fúj, vidd innét, hanem, sokkalta jobban szeretem a magam fantázájára bízni a "megképesítést" (tuti, hogy nincs ilyen szó). Szerkesztőtársam Emi is egy csomószor jön hozzám (meg azért én is észreveszem), ha egy karakterhez nem jó színészt választottak. Na meg azért is mert nem értek filmekhez.
Szóval maradok a könyveknél.
Az első kritikát, éppen aktuális kedvenc könyvemről fogom felrakni, előreláthatólag holnap, de ne egyetek meg ha nem.
Ez a könyv pedig nem más..... (*dobpergééés*):

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Helló mindenki! A nevem Emili. Huu ezt a bőbeszédűséget..Na szóval 14 éves vagyok, nemsokára gimis és imádom a filmeket! Ha tehetném egész nap csak filmet néznek, de ugyebár sajnos ez nem igazán kivitelezhető..még..:3. De eltértem a tárgytól. Nekem itt filmeket kéne kritizálnom, de nevezzük inkább „ajánlásnak”. Tudnotok kell, hogy még sosem csináltam ilyet, szóval ne legyetek túl kritikusak. Ennek ellenére remélem, hogy nem fogok csalódást okozni. Imádom a sci-fi, a fantasy és az akció filmeket, valamint a vígjátékokat is. De az abszolút kedvenceim a Marvel filmek!

(tudom ez nem valami lányos, de ahw)

De ennyit rólam. Az első "kritikám" hétfőn érkezik. Addig is sziasztok!