Jennifer L. Armentrout: Opál (Luxen 3.)

Alohaaa!! :)
A következő bejegyzés Ónix és Opál spoilereket tartalmaz! Aki még nem olvasta, annak csak annyi, hogy mindenképp olvassátok el, megéri! Ja és ezt a következő részével együtt vegyétek meg, ha jót akartok magatoknak.
Szóóóval... ugye az előző kötetnek ott lett vége, hogy Dawson visszatért, de valami nincs rendben vele. Az Opál első jelenete az, hogy Katy felébred az éjszaka közepén, mert Dawson felébreszti. Nagyon hiányzik neki Beth. Az egész kötet e köré alapul. Dawson mindenképp ki akarja szabadítani Bethanyt, de Daemon és Katy megakadályozza, hogy fejjel fusson a falnak. Egy tervet eszelnek ki. De nem egyedül.
Visszatér egy utált karakter, Blake. (Bár azt nem mondom, hogy nem jól kidolgozott. Szépen van felépítve, nem igazán tudunk rajta kiigazodni, hogy mit miért tett, ugyanúgy, ahogy Katy sem.) Tudja, hogy hova van elrejtve. Bethany, és ha segítenek neki kiszabadítani azt a luxent, aki átváltoztatta hibridé, elárulja hol van(ugyanoda vannak bezárva). Úgyhogy fogják magukat és elmennek Mounth Weatherbe. Persze már az elején elbuknak. Nem tudom mit gondoltak. Mert az oké, hogy szuperképességek, meg minden, de azért a Védelmi Minisztériumba?! Really?! De meg is lesz ennek az eredménye.
Naszóval. Az első sikertelen próbálkozásuk után sem adják fel, el kezdik kialakítani az ónixszal szemben az ellenállóképességüket. Közben persze azért történnek az események. Meghal két fontosabb ember (azért akkorát nem fogok spoilerezni, hogy elmondom kik). És Katy meg Daemon olyan szinten cukik, hogy majd elolvadtam tőlük (meg persze az ő vágyukból sütő forróságtól ezt aztán jól megaszontam).
Na és a vége... fúúúú... A legszívesebben behajítottam volna a könyvet a sarokba (shh.. nem gondoltam, komolyan... semmi baj...) és én bekuporodtam volna a egy másikba sírni. Miután túltettem magamat a kezdeti sokkon azonnal rávetettem magamat a következő részre.
Tehát ugye az lesz a következő kritika, már a háromnegyed részénél tartok, elvileg holnapra el is olvasom, de nem biztos, hogy gyorsan tudok róla írni, mert nem igazán lesz rá időm, de ígérem sietek (Emi ha lusta leszek üss, ne kímélj). Szóval addig is mindenkinek szép tavaszi-szünet előtti napokat kívánok. Túl tudjátok élni. Csak gondoljatok Daemonre.

A lázadó

(Insurgent)

Tudom, hogy szombatra ígértem, de későn értem haza. De most itt vagyok, szóval kezdjük is. Ha olvastad az előző kritikámat, akkor tudhatod, hogy az előző rész sem volt a kedvencem...na de ez?

Tehát a történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött (plusz 1-2 nap, talán egy hét), vagyis, hogy Tris (Shailene Woodley), Négyes (Theo James), Caleb (Ansel Elgort), Peter (Miles Teller) és Négyes apja, az Önfeláldozók egykori vezetője épp menekülnek a Műveltek és vezetőjük Jeanine (Kate Winslet) elől. Eljutnak a Barátságosakhoz, akik befogadják őket. Eközben a városban sorra végzik ki az Önfeláldozókat, a kék kivetítőkön pedig Jeanine papol arról, hogy az Elfajzottak tehetnek mindenről és, hogy a támadást ők tervelték ki. Most komolyan? Hiszen az ő emberei mindenki szeme láttára megszállás alatt tartják az Önfeláldozókat...de persze miért is lenne ez furcsa bárkinek is? Természetesen mindenki hisz neki és hajtóvadászat indul az Elfajzottak ellen. Amikor a katonák elérnek a Barátságosakhoz Trisnek és barátainak menekülniük kell. Itt valahogy elhagyják Négyes apját, akiről a film további részében nem is hallunk. Végül is kit érdekel nem? Csak az apja volt meg ilyenek..de mindegy is. Ráadásul menekülés közben ott futnak az erdő mellett és simán el tudnának benne tűnni, mielőtt a katonák utol érnék őket, de nem, ők inkább az úton meg a mezőn futnak, hogy minél könnyebb célpontot jelentsenek. Menekülés közben összefutnak a csoportnélküliekkel, akik segítenek nekik és elviszik őket a "főhadiszállásukra", ahol találkoznak valakivel..azt nem mondom meg, hogy kivel, de annyit elárulok, hogy sokkal idősebbnek kellene lennie, mint amilyen idős színész/színésznő alakítja. Sokkal, de sokkal. Nekem már itt végem volt,

de ekkor képbe jönnek a Bátrak, az Őszinték (itt vallatás alá vetik őket és kiderül, hogy Tris megölt valakit, aki egy barátja számára fontos volt. Már kezdtem azt hinni. hogy végre lesz egy kis feszültség, de az egész csak úgy el lesz felejtve) meg valami doboz, amit ki kell nyitni, de csak egy Elfajzott tudja. Na, de az sem mindegy ám, hogy milyen Elfajzott. Trisre van szükségük. Na már most, a Beavatott kritikában már leírtam, hogy az előző filmben egyfolytában kihangsúlyozzák, hogy milyen ritkák is az ilyen Elfajzottak. Már ott sem volt kevés belőlük, na de itt? Tucatszámra találkozunk velük mindenhol. De komolyan. Rengeteg van belőlük. De hát ők ugyebár rohadt ritkák. No de menjünk is tovább. Szóval nekik Tris kell és minden eszközt bevetnek, hogy megszerezzék. Végül sikerül nekik rábírni, hogy önszántából bemenjen, mert ő mindenért magát okolja és háború dúl a lelkében, meg ehhez hasonlók. (Csak úgy tájékoztató jellegűleg, nemcsak a lelkében van háború, hanem ténylegesen. Halomszámra halnak meg emberek mindenhol, nem csak az ő közvetlen környezetében. És sajnos egy háború ilyen. Szóval ennek így nem sok értelme van.) Egészen addig amíg be nem megy, nem is történik igazán semmi. Tényleg semmi. Szóval amikor már majdnem teljesen készen voltam, kezdett egészen izgalmas lenni, de ez már tényleg csak a vége. Itt kiderül egy fontos dolog kb. az utolsó 5-10 percben. És ennyi. Ennyi történik a filmben. Ráadásul minden olyan könnyedén megy, mindenki mindig pont jó időben érkezik vagy távozik valahonnan, semmi sem csúszik félre, így végső soron nem is igazán lehet rajta idegeskedni. És minden olyan szinten úszik a nyálban, hogy az valami elképesztő!

Egy csomó "szerelmes jelenetet" tűzködnek bele a filmbe, amikben ráadásul olyan kínos párbeszédek vannak, hogy huhh...(Amúgy csak így zárójelesen: az előző filmben és még itt sem teljesen derül ki, hogy mi van a kerítés mögött. De most komolyan. Még senkinek sem jutott eszébe kétszáz év alatt kikukucskálni, hogy mégis mi a lópikula van ott?) És mielőtt még azon kezdenétek el gondolkozni, hogy milyen módszerekkel nyírjatok ki, vannak jó dolgok is ebben a filmben. A nagyobb költségvetés következtében sokkal több és jobb akciójelenet van és a látvány is elképesztő. A végére egészen izgalmas lett és azért Négyes..*-*, de a fa arca még mindig irritál. Bizonyára könyvben sokkal jobb ennél, de a filmet nagyon elcseszték. A második ráadásul még az elsőnél is rosszabb lett, ami teljesítmény. Én nem igazán tudnám ajánlani senkinek, csak azoknak akik olvasták a könyvet, mert nekik biztos tetszeni fog. Nekem egyáltalán nem tetszett és szerintem nem éri meg a pénzeteket. Nálam 5/2.

A következő kritikám témájáról még fogalmam sincs. Addig is sziasztok!

Jennifer L. Armentrout: Ónix (Luxen 2.)

Hello mindenki! :)

Itt van a beígért Ónix:
A történet onnan folytatódik ahol az Obszidián befejeződött. Jennifer nem teketóriázik, azonnal belevág a közepébe, ami nagyon tetszik. Nem igazán jön be, amikor egy író sokáig ömleng az előző kötetről/kötetekről. Ha valaki már valamelyik folytatást olvassa, az úgyis olvasta az előzményeket. Aki meg nem emlékszik az vagy kezdje a legelejéről, vagy nézzen utána spoileres cikkeknek.
Vissza a tárgyhoz. Már az első fejezetben találkozhatunk Daemonnel, aki szokásához híven sziporkázik. Valamint még itt el is hangzik tőle a sorozat egyik híres mondandója (Bocs, nem tudtam jobban kifejezni magam. Nem mondat, mert több, viszont senki más nem tesz hozzá. A híres rész csak az ő szájuából hangzik el. Szóval értitek...). Az írónő nem hagy minket sokáig nyugodtan, ugyanis mindjárt történik valami, ami az összes szereplő életét fenekestül felforgatja. Ha nem, is közvetlenül, de az események ide vezetnek vissza.
Feltűnik pár új szerplő is. Az egyik például igen közel kerül Katy anyukájához, és igen érdekes szerepet kap. Mindenesetre én totál szurkoltam nekik meg, minden, de aztán... Nem. Nincs spoiler.
Egy másik pedig Katy egy új osztálytársa, Blake, akivel a lány elég hamar megtalálja a közös hangot. Mivel teljesen hétköznapi, kedves és nem utolsósorban, mondhatni nem néz ki visszataszítóan (amennyiben valaki szeretni a napbarnította szörfös srácokat), így a Katy vele próbálja elfelejteni Daemont, több, kevesebb sikerrel. Szóval már itt kezdett ellenszenves lenni. Katynek és Daemonnek össze kell jönniük, és kész. Nincs vita. Később viszont... legszívesebben kikapartam volna Blake szemeit, vagy a testrészeit felcseréltem volna egy kicsit, hogy Daemon szavaival éljek.
Azonban Katynek és Földönkívüliéknek viharfelhő kezdd kialakulni a fejük felett. Még egyenlőre csak egy kis ízelítőt kapnak, de a vége felé lehet érezni, hogy itt valami nagy dolog van készülőben.

Blackékben és Thompsonékban feltámad a remény, de azért egy tragédiával igencsak rájuk jár a rúd.
Bár a vége nem az az "ÚÚÚRISTEN, MOST MI A F*SZ LESZ???!!!", hanem egy enyhébb "Most mi szösz van?" lesz, de azért várjuk majd a következőt, hiszen ha valaki eddig nem is, de mostanra biztosan megszerette a karaktereket.
Összességében pedig csak annyit, hogy ez tökéletes folytatása a sorozatnak, nem veszít színvonalából. Az írónő stílusát pedig még mindig imádom, csak úgy faltam a sorokat. 5/5*

Mára ennyi, de sietek az Opál kritikával is! Mindenkinek HATALMAS ölelés!

A beavatott

(Divergent)

Tudom, hogy nem ezt ígértem, de csak szombaton tudom megnézni a Lázadót. Viszont akkor mindenképp kaptok róla kritikát. De ráhangolódásként következzen most a Beavatott.

Tehát a történet szerint Beatrice 'Tris' Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli jövőben, Chicago-ban él, ahol a társadalom öt csoportra bomlik és mindenkinek megvan a sajátja, amely egy-egy erény kiművelését írja elő számukra. Vannak a Műveltek (tudósok), a Bátrak (a katonák, akiknek igazán semmi szerepük sincs, mert nem derül ki, hogy mi van a falon túl, de erről majd később), az Önfeláldozók (akik önfeláldoznak), az Őszinték (akik elmondják a véleményüket vagy mi) és végül a Barátságosak (parasztok). A csoportokra azért van szükség, mert az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem a politikai ideológia, vagy a vallás, hanem a az emberi természet a felelős. És végső soron ezért hozták létre a csoportokat. Nem akartak újabb konfliktust. Ezért az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hogy hová akarnak tartozni. Egy teszt során kiderítik, hogy melyik csoportba illenek be a leginkább, de ha úgy akarják dönthetnek máshogy is. Na itt  most álljunk meg egy kicsit. Mi?

Egy gyakorlatilag gyereknek kell meghoznia egy olyan döntést, ami az egész életét befolyásolja? Ráadásul a tesztet akár teljesen figyelmen kívül is hagyhatja? Akkor minek a teszt? És ez még nem minden. Senki sem kényszeríti őket hogy kövessék a rendszert. Nem fenyegetik őket börtönnel meg halállal vagy hasonlók, ők mégis követik a rendszert. De minek? Családok szakadnak a rendszer által szét, még sem tesz senki semmit? Tudjátok mit, hagyjuk...na szóval ott tartottam, hogy a főhősünk Tris a teszt során nem kap egyértelmű eredmény, ugyanis Elfajzott. Rendelkezik mind az öt személyiséggel, ezért sehová sem illik. "Bomlasztja a rendszert", és ha ez kitudódik, az egyet jelent a halállal. De a lehető legrosszabb csoportot választja: a Bátrakat....majd megtudjátok miért. Itt találkozik Négyessel (Theo James), (amint találkoznak te abban a pillanatban tudni fogod a történetüket). Tris amint megtudja, hogy az elfajzottakat végleg ki akarják irtani, olyan tettre szánja el magát, amely mindenkinek meglepetést okoz.

Na szóval....én most néztem meg másodszor, hogy normálisan tudjak írni róla. Nekem elsőre egészen tetszett, de így másodjára próbáltam kritikusabb szemmel nézni, és hát...nem lett a szívem csücske. Kezdjük a szereplőkkel. Shailene Woodley annyira talán nem is rossz, de Theo James? Szerintem elég jól néz ki, de olyan fa arccal játssza végig az egész filmet. hogy az valami elképesztő! 

Na és akkor még ott van az is, hogy az egész filmben azt hangsúlyozzak, milyen ritkák az elfajzottak. Hát a főszereplő is ugyebár az, a közvetlen közelében pedig van még kettő, ha jól számoltam,de lehet,hogy több, egy pedig említés szerűen szerepel. Megkövezhettek, de én ezt soknak találom. És tudom, hogy aki olvasta a könyvet, az legszívesebben lefejezne, de a könyv biztos sokkal jobb. Tudom, mert mesélték, de én csak a filmet láttam és az nem igazán sikerült. Egy utolsó negatívum és tényleg befejeztem.

Az elején említettem, hogy a bátraknak nincs igazán szerepük. És tényleg nincs, ugyanis a film első felében, sőt szerintem a végén sem (de ebben nem vagyok biztos, bár én nem emlékszem ilyesmire) nem derül ki, hogy tulajdonképpen mi van a kerítésen túl amitől félni kellene vagy ami ellen fegyverkezés szükséges. Így viszont csak idétlen ugrálásnak és rohangálásnak tűnik az egész. És igen lehet, hogy a könyvben ez kiderül..de itt nem. Ráadásul olyan kegyetlen módszerekkel képzik ki őket, mint a spártaiakat.

De ennyi elég is volt. Tehát következzenek a pozitívumok. A speciális effektek terén kitettek magukért, a látványvilága is gyönyörű, Négyes jóképű és a végére már az események is egészen beindulnak. És azt hiszem, hogy ennyi.  

Ha tetszett a könyv a filmet is biztos szeretni fogod. Ez a film is megtalálja a maga közönségét. Viszont, ha még nem olvastad a könyvet akkor...csak lányoknak ajánlanám, ugyanis úszik a nyáltengerben. Mi megértjük és értékeljük, a fiúk viszont elhányják magukat közben. Nálam 5/3. Igen ez annyira nem rossz ahhoz képest, hogy mennyire leírtam a filmet. Végül is annyira nem gáz..vagyis mégis, de egyszer nézhető. Nálam is csak a másodiknál szakadt el a cérna...

De ennyit mára. Szombaton Lázadó "kritika" remélhetőleg és most már megpróbálom megnézni. Addig is sziasztok!