Maggie Stiefvater: Shiver-Borzongás

Sziasztok! :)
Először is: felvetteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek! Egyszóval jövőre a Krúdy Gyula Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola angol-olasz humán tagozatos diákja leszek, Emivel karöltve. Wiiii *-*
Másodszor: már megint régen írtam. I know, sorry.
De! Most végre sikerült utolérnem magam minden téren. A blogolással kacsolatban: elolvastam ugye a Shiver-t, majd annak a következő részét is, a Linger-t, valamint két könyvnek a felénél tartok (Forever, The DUFF, utóbbinál nem lesz köszönet) és kitaláltam néhány nem kritikás bejegyzés témáját is, amik közül az egyik a nagyon közeli jövőben megvalósítható. Tehát nem tűntem el, csak egy kicsit besokaltam. Na mindegy.
Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy múlt előtti hétvégén rendezték a könyvhetet, valamint annak az utolsó napján az árnyvadász találkozót. Sajnos egyikre sem volt lehetőségem elmenni (brühühühühü), bár Buapesten tartózkodtam. De ha ti ott voltatok írjatok kommentet, vagy e-mailt (passioneelavita@gmail.com), hogy milyen volt, nagyon szívesen elolvasnám. Ja, és mi előtt beekezdenénk (Már tényleg ez az utolsó) írjatok megjegyzést, e-mailt vagy iratkozzatok fel, mert neked csak pár kattintás, de nekem a világot jelentené! :* :)
Akkor kezdjük is el az aktuális könyvünk, a Shiver-Borzongás- értékelését!

Fülszöveg:

A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az /ő/ farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...

Az én véleményem:
A két szemszögből íródó történetet egy visszatekintéssel kezdjük, Grace oldaláról. A kezdetek kezdetéről szól. Na, jó, nem a "Nagy Bumm"-ról, hanem a mi történetünk történéseinek az eredetéről. A kicsi Grace-t látjuk, amint a hóban fekszik véresen, körülette sok farkassal. Itt találkozik a másik főszereplőnkkel Sam-mel. A fülszövegből is kiderül, ő egy vérfarkas, aki a hideg hatására farkassá, a melegre pedig, emberré változik. De most nem arra a tipikus őrjöngő, erőszakos, emberevő, naaaagy mitikus lényről beszélünk, hanem az igazi árnyként, hangtalanul mozgó egyszerű, de annál gyönyörűbb állatról.
Nyakunkon a tél, Grace várja az erdő szélén őt figyelő farkasát, amikor a város dúsgazdag ügyvédje, Tom Culpeper hajtóvadászatot indít a farkasfalka ellen, a fia halálának megtorlására. Samet meglövik (nyugi, a könyv nem érhet véget az első ötven oldal után) így ennek hatására valamiért visszaváltozik emberré. Ekkor találkozik igazából a másik főszereplővel. 
Mondanám, hogy egy ez akciódús könyv, de nem teszem, mert bár történnek benne az események rendesen, de inkább a saját medrében folyva a szereplők belső dolgait veszi górcső alá. Ennek ellenére nem laposodik le a hangulata!
Grace, a mintalány, furcsa szülőkkel, barátnőkkel, és az ő farkasmániájával már alapból elég érdekes karakter lenne, de az írónő rádob még egy lapát Sam-mel is. Sam, a rossz gyermekkorú, ideg-összeroppanásos művész. Ő az abszolút kedvenc karakterem a verseivel és a gitárjával, ahhoz képest, hogy az összes szereplőt, egytől-egyig a szívembe zártam. 
Aztán ők ugye így boldogan tengetnék a mindennapjaikat, Grace szülei, és a hideg elől bujkálva, ha nem jön a lány egyik iskolatársa, Isabell, Tom Culpeper lánya, aki azt állítja, hogy találkozott az állítólagosan halott bátyjával, aki nem elég, hogy él, de azt állítja, hogy vérfarkas lett. És nem egy boldog vérfarkas, hanem az a fajta, hogy inkább meghalna, mint, hogy továbbra is ebben az állapotban maradjon. Így belerángatja, Sam-éket (akik időközben elég bensőséges kapcsolatra tettek szert) a gyógymód keresésébe. És minekután hősszerelmesünk nem bírna ki még egy telet Júliája nélkül, bele megy egy elég durva ötletbe. Viszont Sam túl hamar visszaváltozik. Ennek ellenére rajta is kipróbálják, az állítólagos ellenszert. Aztán vagy bejön vagy, meghal. Erre Grace teljesen magába fordul természetesen, már a teljes újrakezdés mellett dönt, amikor az utolsó pillanatban történik valami, ami maradásra készteti. És itt a vége.
Összességében nagyon-nagyon tetszett ez a könyv, bár a kicsit depresszív hangulatától én egy kicsit nagyon antiszoc lettem. De ennek ellenére 5/5* pontosra értékelném, a hihetetlenül jó stílusa, a csodás karakterei és úgy az egész miatt. Mindenkinek abszolút ajánlom! :*