Jennifer L. Armentrout: Opál (Luxen 3.)

Alohaaa!! :)
A következő bejegyzés Ónix és Opál spoilereket tartalmaz! Aki még nem olvasta, annak csak annyi, hogy mindenképp olvassátok el, megéri! Ja és ezt a következő részével együtt vegyétek meg, ha jót akartok magatoknak.
Szóóóval... ugye az előző kötetnek ott lett vége, hogy Dawson visszatért, de valami nincs rendben vele. Az Opál első jelenete az, hogy Katy felébred az éjszaka közepén, mert Dawson felébreszti. Nagyon hiányzik neki Beth. Az egész kötet e köré alapul. Dawson mindenképp ki akarja szabadítani Bethanyt, de Daemon és Katy megakadályozza, hogy fejjel fusson a falnak. Egy tervet eszelnek ki. De nem egyedül.
Visszatér egy utált karakter, Blake. (Bár azt nem mondom, hogy nem jól kidolgozott. Szépen van felépítve, nem igazán tudunk rajta kiigazodni, hogy mit miért tett, ugyanúgy, ahogy Katy sem.) Tudja, hogy hova van elrejtve. Bethany, és ha segítenek neki kiszabadítani azt a luxent, aki átváltoztatta hibridé, elárulja hol van(ugyanoda vannak bezárva). Úgyhogy fogják magukat és elmennek Mounth Weatherbe. Persze már az elején elbuknak. Nem tudom mit gondoltak. Mert az oké, hogy szuperképességek, meg minden, de azért a Védelmi Minisztériumba?! Really?! De meg is lesz ennek az eredménye.
Naszóval. Az első sikertelen próbálkozásuk után sem adják fel, el kezdik kialakítani az ónixszal szemben az ellenállóképességüket. Közben persze azért történnek az események. Meghal két fontosabb ember (azért akkorát nem fogok spoilerezni, hogy elmondom kik). És Katy meg Daemon olyan szinten cukik, hogy majd elolvadtam tőlük (meg persze az ő vágyukból sütő forróságtól ezt aztán jól megaszontam).
Na és a vége... fúúúú... A legszívesebben behajítottam volna a könyvet a sarokba (shh.. nem gondoltam, komolyan... semmi baj...) és én bekuporodtam volna a egy másikba sírni. Miután túltettem magamat a kezdeti sokkon azonnal rávetettem magamat a következő részre.
Tehát ugye az lesz a következő kritika, már a háromnegyed részénél tartok, elvileg holnapra el is olvasom, de nem biztos, hogy gyorsan tudok róla írni, mert nem igazán lesz rá időm, de ígérem sietek (Emi ha lusta leszek üss, ne kímélj). Szóval addig is mindenkinek szép tavaszi-szünet előtti napokat kívánok. Túl tudjátok élni. Csak gondoljatok Daemonre.