Itt van a beígért Ónix:
A történet onnan folytatódik ahol az Obszidián befejeződött. Jennifer nem teketóriázik, azonnal belevág a közepébe, ami nagyon tetszik. Nem igazán jön be, amikor egy író sokáig ömleng az előző kötetről/kötetekről. Ha valaki már valamelyik folytatást olvassa, az úgyis olvasta az előzményeket. Aki meg nem emlékszik az vagy kezdje a legelejéről, vagy nézzen utána spoileres cikkeknek.Vissza a tárgyhoz. Már az első fejezetben találkozhatunk Daemonnel, aki szokásához híven sziporkázik. Valamint még itt el is hangzik tőle a sorozat egyik híres mondandója (Bocs, nem tudtam jobban kifejezni magam. Nem mondat, mert több, viszont senki más nem tesz hozzá. A híres rész csak az ő szájuából hangzik el. Szóval értitek...). Az írónő nem hagy minket sokáig nyugodtan, ugyanis mindjárt történik valami, ami az összes szereplő életét fenekestül felforgatja. Ha nem, is közvetlenül, de az események ide vezetnek vissza.
Feltűnik pár új szerplő is. Az egyik például igen közel kerül Katy anyukájához, és igen érdekes szerepet kap. Mindenesetre én totál szurkoltam nekik meg, minden, de aztán... Nem. Nincs spoiler.
Egy másik pedig Katy egy új osztálytársa, Blake, akivel a lány elég hamar megtalálja a közös hangot. Mivel teljesen hétköznapi, kedves és nem utolsósorban, mondhatni nem néz ki visszataszítóan (amennyiben valaki szeretni a napbarnította szörfös srácokat), így a Katy vele próbálja elfelejteni Daemont, több, kevesebb sikerrel. Szóval már itt kezdett ellenszenves lenni. Katynek és Daemonnek össze kell jönniük, és kész. Nincs vita. Később viszont... legszívesebben kikapartam volna Blake szemeit, vagy a testrészeit felcseréltem volna egy kicsit, hogy Daemon szavaival éljek.Azonban Katynek és Földönkívüliéknek viharfelhő kezdd kialakulni a fejük felett. Még egyenlőre csak egy kis ízelítőt kapnak, de a vége felé lehet érezni, hogy itt valami nagy dolog van készülőben.
Blackékben és Thompsonékban feltámad a remény, de azért egy tragédiával igencsak rájuk jár a rúd.
Bár a vége nem az az "ÚÚÚRISTEN, MOST MI A F*SZ LESZ???!!!", hanem egy enyhébb "Most mi szösz van?" lesz, de azért várjuk majd a következőt, hiszen ha valaki eddig nem is, de mostanra biztosan megszerette a karaktereket.
Összességében pedig csak annyit, hogy ez tökéletes folytatása a sorozatnak, nem veszít színvonalából. Az írónő stílusát pedig még mindig imádom, csak úgy faltam a sorokat. 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése